2007 december 22. szombat

Még mindig hajó nélkül, kezdem elég nehez bírni a dolgot. Eddig még ment valahogy, de most nagyon nehéz, hiszen vitorlázni jöttünk ide. Nagy szükségünk lett volna erre a 3 hétre a vízen, amit a jó Raberlog segítségével túristaként kell töltenünk. Ezek még soha nem szállítottak ilyen messzire, az biztos. Kerüljétek el őket, ha konténerezni akartok valahova. Amatőr brigád!

Napunk a szokásos mederben csordogált, mint a 3 napja zuhogó eső, bár az inkább ömlött. Mai tervünk, hogy Keloékkal a városba megyünk, a reggeli ébredésnél szertefoszlott, ugyanis úgy esett az eső, mintha nem akarna vége lenni. Ekkor jött a B terv, pihenés. Én kihasználtam az internet lehetőségeit az otthoniakkal való kapcsolatteremtésre, majd nekiálltam ( inkább feküdtem ) olvasni. Ezúttal Tuss Miklós, Átkelés az Atlanti-óceánon című könyvét ragadtam le a polcról, ami 1 nappal az indulás előtt került birtokomba a szerzőtől. Könnyű, remek olvasmány, sok tanulsággal. Elég sokáig jutottam vele, majd ismét edzeni indultunk.

Annak ellenére, hogy szombat van, elég sokan zörömböltek a súlyokkal, és még többen kardióztak. Mai napon a váll került terítékre, amit nekem kímélnem kell, hiszen volt már egy vállficamom, és nem szeretnék újra egy 6 hónapos rehabilitációt, és főleg nem egy vállműtétet. Ezért nem is edzek igazán nagy súlyokkal, meg persze nem akarok Arnold lenni, mint Gaszton! :) A mérlegre pattanva én is meglepődtem egy picit, hiszen elértem, sőt túl is haladtam az áhított 95kg-on. Ez remélhetőleg már elég lesz arra, amire szeretném! :) A kardiozás, ami egyébként elég unalmas, ma egészen jól ment. Köszönhető ez annak, hogy a TV-ben a Red Bull Air Race sorozat egyik állomása ment éppen. Természetesen Bessenyei Péter is az indulók között volt, és ez felvillanyozott. Mondjuk a törölközőmet és az izotóniás italomat otthon hagytam, de ez sem szegte kedvemet. Tekertem szépen, száz feletti fordulat/perccel, és közben figyeltem Bessenyeit. Az edzésen kiváló időt futott, de a nagy ellenfél Mangolddal azonos ágra került. Hiába volt az ideje 3 másodperccel jobb, mint a végül döntőbe jutott angolé, meg kellett elégednie a 3. hellyel. Sajnáltam, és igazságtalannak tartottam ezt a lebonyolítást. Mire kibosszankodtam magam lejárt az 1 óra, és elégedetten nyugtáztam 35km feletti teljesítményemet.

Edzés utána beugrottunk a helyi plázába, Gaszti nagy örömére. Pár dolgot vásároltunk. Én vettem egy kockás rövidnadrágot, és egy illatosítót az autóba, mert valamiért kezd picit benzinszag terjengeni az autóban. Remélem nincs nagy gond, holnap kiderül maga alá csinál e a kicsike. Hazaérve zöldborsólevest és spagettit vacsoráztunk, majd kitárgyaltam Erzsivel az ünnepi menüt. Karácsonykor még bizonytalan a program. Vagy Keloékkal megyünk egy családhoz szenteste, vagy a tengerpartra megyünk bbq-zni Gasztonnal. Vannak közhasználatú bbq sütők, így nem lesz akadály, csak az eső ne essen.

Az esőből már egy kicsit elegünk van, Sydneyben is rengeteget esett. A levegő 15-18 fok, ami nem túl meleg, és először kivánt hosszúnadrágot, cipőt és zoknit. Tudom, hogy otthon -5 van, de akkor is. Remélem, ha befagynak a tavak, akkor a jég kitart februárig, mert szeretnék ebben a szezonban jégszörfözni és jégvitorlázni is...