2. rész

Egy picit el vagyok úszva, de azért sikerül a gondolataimat összeterelni.

A tavaly téli cascaisi edzőtábor remek lehetőség volt. Legalább is így tűnt elsőre. Útólag már kicsit másképpen gondolom.

Ami mellette szólt:

- edzés a VB helyszínén

- körülmények, infrastruktúra megismerése

- normális körülmények közötti készülés

Ami ellene:

- távolság ( 3400km, amit 4x kellett autóval megtenni )

- a téli időjárás merőben más, mint a nyári

- nem készült itt senki rajtunk kívül

Ezekből következik, hogy ezt a 3x2 hetet tulajdonképpen egymás között edzettük le. Arra jó volt, hogy a hármunk szintje egymás felé közelítsen. Gaszton jó volt erős szélben, én jó voltam gyengében. Ezek tavaszra közelítettek egymáshoz, de nem tudtuk, hogy valójában mit fog érni majd a többiekkel szemben. Lehet, hogy egy Miamiban vagy Splitben, másokkal eltöltött 2-3 hét

többet használt volna... Sok pénzbe került a szövinek, hogy nem maradhatott lenn az autójuk. Nyilván kellett itthon a dolgozóknak, hogy járjanak vele sielni, meg ide-oda. pedig ezzel jelentős tételt spóroltak volna meg az illetékesek.

A tavasz remekül indult ennek ellenére. Cannesban elért ötödik és a gardai 17. hely várakozáson felüli volt mind az én, mind Zsombi számára. Dolgoztunk, edzettünk rendesen. A fordultat nálam Hyeresben kezdődött. Jól mentem, de a verseny során összeszedtem 3db korai rajtot is, és egy buta sérülés is hátráltatott. Hyeres után nemzetközi szünet következett, itthon készültünk az EB-re. Lehet, hogy ez is hiba volt, de anyagilag és időben nem fért több bele. Jól ment tréning az eb előtt, de 1 héttel a rajt előtt pofára estem bicajjal, ami újabb törést okozott a munkában. Igaz, hogy a varratokat kiszedték a próbafutam napján, de azért nem voltam 100%-os az EB-n, főleg lelkileg. Az EB után kevés idő volt Cascaisig. A tavaszi versenyek során gyakorlatilag nem vitorláztam tengeren erős szélben. Ez nagy hátrány volt, de bíztam abban, hogy nem lesz nagy kasza Portugáliában.... folyt. köv.