1. rész
Az egész történet valahol a 2004-es kvalifikáció elvesztése után indul. Ekkor a vitorlázást nemzetközi szinten felfüggesztettem, mivel úgy gondoltam, hogy azokkal a feltételekkel, amiket ott és akkor a Magyar Vitorlás Szövetség ( MVSz) számora nyújtott ( illetve nem nyújtott ), nem láttam értelmét. Ugyanis az előző ciklusban sem voltak semmilyen feltételek sem biztosítva a normális és eredményes felkészüléshez, legalábbis számomra.
2005-ben azért szépen apránként fejlesztettem a felszerelésemet, és részt vettem a moszkvai VB-n is, ami addigi legjobb eredményem volt. 2005 végén, az elnökségválasztás után látszott, hogy van egy garnitúra, akik tenni akarnak az élsport jobbá tételéért. Alakult is egy kis bizottság, és szóba került, hogy esetleg akarok e készülni. A feltételek nem nagyon körvonalazódtak, így továbbra is úgy gondoltam, hogy nem vágok bele. 2006 őszén kezdtek körvonalazódni a dolgok. Majthényi Zsombi személyében lett edzője a Finn válogatottnak, és egy téli edzőtábor-sorozat is kialakulni látszott. Pál Gaszton győzködésére elgondolkoztam a dolgon, és végül úgy döntöttem, belevágok, hiszen olyan még nem volt, hogy edzőm lett volna valaha a MVSz-től. Finnben Pál Gaszton mint olimpiai kerettag, Beliczay Márton mint junior kerettag, és én, mint nemzeti kerettag készültünk. Tudtuk, hogy mit vállalunk. Zsombi szerződése csupán az első kvalifikációs VB-ig tartott, és sok minden bizonytalan volt még. Az elnökség kvótát akart cascaisból, ami irreális lehetőség lett volna.
Gondoljunk bele, hogy hány osztályban és mikor történt ez így legutóbb?? Az egyedüli páros a Weöres-Pay’r egység volt, akik Cadizban szereztek kvótát, illetve Gádorfalvi Áron, de ők ugye valamilyen okból külön szövetség égisze alá tartoznak. Mártiék 3 év kemény felkészülés után érték el ezt a szintet. A 470-esek például 1 évvel előbb kezdték a munkát, mint mi Finnesek. Mi 9 hónap után álltunk oda a cascaisi rajtvonalra.
Tudtam, tudtuk mindannyian, hogy ezen a cascaisi versenyen irreális elvárás szintet futni az osztályunkban bárkinek. Tudták ez jól azok is, akik a szinteket meghatározták az Olimpiai és Élsport Bizottság számára. Az elnökség mégis valami ok folytán ennek a fiatal elnökségi tagok által irányított programnak a halálát akarta. Mert amikor ez a program zöld utat kapott, már látni lehetett, hogy a célt lehetetlen teljesíteni. Az elnökségben pedig valaki, vagy valakik dörzsölték a tenyerüket közben, és várták, hogy a program kudarcot valljon....
Folyt. Köv.
Az egész történet valahol a 2004-es kvalifikáció elvesztése után indul. Ekkor a vitorlázást nemzetközi szinten felfüggesztettem, mivel úgy gondoltam, hogy azokkal a feltételekkel, amiket ott és akkor a Magyar Vitorlás Szövetség ( MVSz) számora nyújtott ( illetve nem nyújtott ), nem láttam értelmét. Ugyanis az előző ciklusban sem voltak semmilyen feltételek sem biztosítva a normális és eredményes felkészüléshez, legalábbis számomra.
2005-ben azért szépen apránként fejlesztettem a felszerelésemet, és részt vettem a moszkvai VB-n is, ami addigi legjobb eredményem volt. 2005 végén, az elnökségválasztás után látszott, hogy van egy garnitúra, akik tenni akarnak az élsport jobbá tételéért. Alakult is egy kis bizottság, és szóba került, hogy esetleg akarok e készülni. A feltételek nem nagyon körvonalazódtak, így továbbra is úgy gondoltam, hogy nem vágok bele. 2006 őszén kezdtek körvonalazódni a dolgok. Majthényi Zsombi személyében lett edzője a Finn válogatottnak, és egy téli edzőtábor-sorozat is kialakulni látszott. Pál Gaszton győzködésére elgondolkoztam a dolgon, és végül úgy döntöttem, belevágok, hiszen olyan még nem volt, hogy edzőm lett volna valaha a MVSz-től. Finnben Pál Gaszton mint olimpiai kerettag, Beliczay Márton mint junior kerettag, és én, mint nemzeti kerettag készültünk. Tudtuk, hogy mit vállalunk. Zsombi szerződése csupán az első kvalifikációs VB-ig tartott, és sok minden bizonytalan volt még. Az elnökség kvótát akart cascaisból, ami irreális lehetőség lett volna.
Gondoljunk bele, hogy hány osztályban és mikor történt ez így legutóbb?? Az egyedüli páros a Weöres-Pay’r egység volt, akik Cadizban szereztek kvótát, illetve Gádorfalvi Áron, de ők ugye valamilyen okból külön szövetség égisze alá tartoznak. Mártiék 3 év kemény felkészülés után érték el ezt a szintet. A 470-esek például 1 évvel előbb kezdték a munkát, mint mi Finnesek. Mi 9 hónap után álltunk oda a cascaisi rajtvonalra.
Tudtam, tudtuk mindannyian, hogy ezen a cascaisi versenyen irreális elvárás szintet futni az osztályunkban bárkinek. Tudták ez jól azok is, akik a szinteket meghatározták az Olimpiai és Élsport Bizottság számára. Az elnökség mégis valami ok folytán ennek a fiatal elnökségi tagok által irányított programnak a halálát akarta. Mert amikor ez a program zöld utat kapott, már látni lehetett, hogy a célt lehetetlen teljesíteni. Az elnökségben pedig valaki, vagy valakik dörzsölték a tenyerüket közben, és várták, hogy a program kudarcot valljon....
Folyt. Köv.
2 megjegyzés:
A vitorlázás nem foci! Egy sport-ág ami a tömegek számára néhány gazdag ember (hogy dögölnének meg) passziója, nem is igazán sport. Majd ha fociban VB-t, olimpiát nyerünk, talán csurran cseppen néhány garas ezeknek is, de addig, ne má! Komolyra fordítva, kíváncsi lennék, Talmácsi mit kapott a hivatalos sport szervektől, míg VB-t nem nyert. Előbb hozz nekünk dicsőséget, majd ezután mi is fürdünk a Te dicsőségedben, természetesen akkortól, ”mi csináltunk belőled bajnokot”. A mi sportunk valóban arról szól, hogy ki mikor, hogyan került kapcsolatba a hajózással. Legtöbbünk gyermekként, családi alapon lett vitorlázó, még a klubok gyerek táborait is determinálja a családi affinitás. Mo.-on majdnem minden óvodást, kisiskolást elvisznek az uszodába, tehát van lehetősége egy éles szemű edzőnek kiválasztani a tehetségek egy részét, innen már az Ö, vagyis az edző szerencséje, képessége, hogy drágakövet talált-e, és meg tudja csiszolni, a lényeg a rostálandó anyag sokszorosa a mi sportunk lehetőségeinek. Az csak hab a tortán, hogy a focihoz egy gatya meg egy labda kell, úszni is sok helyen lehet, nekünk viszont, sajnos hajó kell, és ha az meg van, még nem biztos, hogy jó versenyzők, is leszünk, mert ahhoz edző, edzőpartner kell, ja és nem baj, ha nem fagy be a seggünk gyakorlás közben, tehát utazni, utaztatni kell a kiválasztottakat. Mit is kellene tenni? Ha tudnám, indulnék a MVSZ. elnöki, de még inkább a főtitkári (az fizetős) székéért. Nem tudom, amit tudok, lehetőségeimhez képest, minél több gyereket tanítok meg a vízenjárás szabályaira, és szeretetére, és szurkolok azoknak a megszállottaknak, akik pénzt, időt, energiát (pardon, saját pénzt, időt, energiát) nem sajnálva küzdenek a kitűzött cél elérése érdekében, hogy ha véletlenül sikerülne nekik, néhány általam, koromnál fogva is régről ismert sporttársunk (sportvezetőnk, zipzárjavítónk) azonnal magának vindikálná a dicsőséget, hogy Ö tette bajnokká.
Ma nem dohogok tovább, de tényleg nem stimmel valami a vitorlázás élsport oldalán, de ebben már a MOB, is részes, ez egy másik dohogás tárgya lehetne.
C .16. LIDÉRC
Vető József
pallus!
az első bekezdés első mondatából valami hiányzik. mondjuk egy állítmány, meg egy fél tagmondat. :-)
Megjegyzés küldése